Hogy a női titkok titkok maradjanak - Az inkontinencia észrevétlen megoldása.

Szerző: kontinencia.hu

2020.05.10.

Vannak női titkok, amelyekbe még a legközelebb állókat sem avatjuk be. Az inkontinencia is ilyen titok maradhat, hiszen van diszkrét és igazán nőies megoldás.

Egy nő életében sok fordulópont van, ami megváltoztatja az életét és nőiességét. Ilyen, amikor először menstruál és ezzel elindul a nővé válás útján, ilyen a szülés, amikor megtapasztalva az élet csodáját anyává válik, majd jön a menopauza, ami újabb változást hoz a női létben. 65 évesen magam is végigjártam ezeket a lépcsőfokokat, elfogadva és pozitívan megélve az ezzel járó változásokat. Szerencsére negyven éve olyan társ van mellettem, aki átsegített a nehézségeken, és közösen éltük meg az örömteli pillanatokat is. Amikor elérkezett a változókor, semmivel sem kellett kevésbé nőnek éreznem magamat, hiszen számára ugyanúgy vonzó és nőies voltam, mint korábban.

Kapcsolatunkat mindig meghatározta, hogy mindketten szeretünk útra kelni, fiatalon bejártuk az egész országot egy túrahátizsákkal, később vonattal, majd autóval tettünk nagyobb utazásokat, volt, hogy csak ráböktünk a térképre, a gyerekeket a nagyszülőkre bíztuk, amíg kicsik voltak, nagyobb korukban pedig felpakoltuk őket is. Amióta három fiunk kirepült a családi fészekből, visszatértünk régi szokásainkhoz, évente több alkalommal utazunk, általában autóval, belföldre és külföldre egyaránt. Nem sok ország van Európában, ahol még ne jártunk volna. A tengerparti pihenés nem nekünk való, szeretünk minél több helyet, tájat bejárni, megismerni. Ezek a közös utak minden alkalommal még közelebb hoztak egymáshoz minket.

Vannak persze apró "titkok", amelyeket nem kötöttem az orrára. Például harmadik gyermekünk születése után valami megváltozott a testemen, már nem volt olyan egyszerű a vizelettartás, ha pedig megerőltető mozgást végeztem, éreztem, hogy egy-két csepp távozik. Ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, megfelelő betétekkel biztonságban éreztem magam. Az idő előrehaladtával az egy-két cseppből jelentősebb folyadékvesztés lett, ám csak olyan mértékű, amelyet egy nagyobb betét fel tudott szívni.

Pár éve azonban azt tapasztaltam, hogy már ez is kevés, egyre gyakrabban kellett a mosdóba rohannom és "kezelni a helyzetet". Mindez egy idő után zavaróvá vált és azt vettem észre magamon, hogy nem szívesen mozdulok ki, ha nem muszáj. Én, aki a fél világot bejártam, szorongva gondolok arra, hogy beüljek az autóba és nekivágjak az útnak. Tavaly odáig fajult a helyzet, hogy a szokásos, májusra tervezett utazásunkat is lefújtam, egy meglehetősen átlátszó kifogással. A férjem persze nem értette az egészet, átlátott a szitán, volt pár vitánk is, de végül látva eltökéltségemet, nem erőltette. Láttam értetlenségét, de nem mertem neki elmondani, mi is a valódi indok.

Mígnem egy szokásos vasárnapi családi ebéd után, amikor összegyűltek a gyerekek, unokák, az egyik menyem, akivel az évek során különösen közel kerültünk egymáshoz, félrevont. Elvonultunk, hogy most ő segít leszedni az asztalt. A konyhában óvatosan rákérdezett, mi az oka annak, hogy mostanában szinte soha nem mozdulunk ki. Hiszen nem csak az utazások, de a színházlátogatások, baráti összejövetelek is ritkultak zárkózottságom miatt - utóbbinak a férjem inkább örült, mert kettőnk közül mindig én voltam inkább a társasági ember, ő gyakran csak kényszerből kísért el.

Úgy éreztem, végre őszintén beszélhetek, szégyenérzet nélkül, ahogy egy nő igazán csak egy másik nővel tud. Elmondtam, hogy egyszerűen nem merek nekivágni egy nagyobb útnak. Krisztina megértően hallgatott végig, megkérdezte, mióta tapasztalom ezt és pontosan mit tapasztalok. Megnyugtatott, hogy van megoldás: édesanyja hasonló cipőben járt és őt hívta segítségül. Akkor minden lehetséges fórumon érdeklődött, mígnem egy ápolónő ismerőse ajánlott egy olyan nadrágpelenkát, amelyet épp az ilyen problémára fejlesztettek ki. Azonnal vásárolt is belőle édesanyjának, akinek nagyon bevált, hiszen teljes biztonságot nyújtott számára mozgás közben is. Mindemellett a felső része szinte teljesen gumírozott, ezért jól követte az alakját és így senki nem vette észre, hogy mit visel a ruha alatt! A teljes komfortérzetéhez még hozzájárult a puha, légáteresztő anyag is és ami talán a legfontosabb: kinézetre olyan, mint a fehérnemű.

Először hitetlenkedve hallgattam, de másnap első utam a patikába vezetett. A gyógyszerész adott egy csomaggal a méretemben és hasznos tanácsokkal, tippekkel is ellátott. Hazaérve azonnal kipróbáltam és meglepve tapasztaltam, hogy a menyem nem túlzott: egy kifejezetten szép kialakítású nadrágpelenka ez, amely sokkal inkább hasonlít fehérneműhöz, mint pelenkához. Amióta kipróbáltam, csak ezt használom, teljesen biztonságban érzem magam benne, ráadásul bármilyen ruhát felvehetek - nőiesnek érzem magam.

Következő héten azzal leptem meg a férjem, hogy lefoglaltam a szállást egy kellemes németországi szállodában, két hét múlva pedig ismét úton voltunk. Mint régen, csak ő, én és a végtelen országút. A kis titkom pedig titok maradt.